Teljesen elveszve

Nem tudom hányan nézitek a LOST-ot, általában elég érdekes hozzáállásuk van az embereknek ehhez a sorozathoz. Van aki egyből megszerette, nézi, érdekli, várja, imádja (büszkén tartozom közéjük), van olyan aki nézi, néha, kicsit, tetszik neki, nem nagyon érti, van aki belenézett, nem szereti, nem érti, nem értékeli (róluk többet olvashatsz egy akármilyen szótárban a 'barbár' kifejezésnél). És végül van az, aki nem látta, hallott róla (persze, hogy hallott, mindenki hallott), és a jó istennek sem hajlandó belenézni (ugye-ugye Viki).

Én a múlt szombatig igazi "lostos"-nak tartottam magam. Minden részt láttam, még a kiegészítő "webizódokat" is. Aztán egy trú bölívör felnyitotta a szemem, hogy én gyakorlatilag semmit nem tudok, mivel én csak nézem a sorozatot, nem olvasok minden rész után fórumot, nem nézem a Lostpedia-t. Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy haragudjak rá vagy örüljek, hogy felnyitotta a szemem.

Midenesetre most oda jutottam, hogy előlről kezdtem az egész sorozatot. Megy a videó, mellette a Lostpedia-n olvasom az összefüggéseket, elméleteket. Tudjátok meg, hogy megéri! Sokkal több részletre leszek figyelmes, sokkal jobban átlátom a dolgokat. 13. részt nézem éppen az első évadból, lassan megy, főleg, hogy tanulok az államvizsgára amikor csak időm, kedvem, agyam, türlemem engedi.

Ha jól belegondolok elég nagy időpocséklás most egy egész sorozatot újranézni (4 évad már lassan), de a napokban alaposan "szembenéztem a szigettel, és amit láttam...gyönyörű volt!"

"Apa, kezdődik..."

Nem mondhatom, hogy most először kezdek el blogot írni. Azt sem igazán mondhatom, hogy ez most nem fog cserbenhagyásos törlésben végződni. Viszont mostmár tényleg itt az ideje, hogy összeszedjem magam, és én is elkezdjek írni a nagyközönségnek magamról, a dolgokról amik szerintem fontosak, azokról is amik szerintem egyáltalán nem, nektek, barátaimnak, akik fontosak vagytok számomra, és persze annak a rakás idegennek, akik egyáltalán nem.

Biztos nem vagyok egyedül azzal, hogy néha elmondanék egy-két gondolatot valakinek, de vagy nincs éppen a közelemben senki, vagy épp azt aki a közelemben van messze nem érdekli a dolog. Valószínűleg nálam (talán valamivel) okosabb emberek ezért találták ki a blog-ot, hogy akkor is kifejezzük magunkat, amikor senki nem hallgat meg, méghozzá úgy, hogy akár az egész világ meghallgathasson, ha van kedve hozzá.

Úgyhogy majd én megmondom miről van szó, mint ahogy a címben felidézett reklámban az apa megmondta, hogy mikor kezdődik...most!