Van itt egy kollégám, már idősebb, nem nagyon feszegetem a nevét, mert az aki mesélte nem is nagyon biztos már benne, hogy a kollégámmal történt, vagy valamelyik barátjával. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy adott egy fickó, a felesége, meg a fickó anyja, aki 80-adik születésnapját töltötte éppen.
Na az öregasszony azzal meg az van, hogy Lengyelországból szökött a második világháború idején Németországba. Igazából erősen megcáfolom ennek a mozdulatnak a lényegét, de ki tudja mi járt akkor az emberek fejében. Na, tényleg nem tudom, meg a történelemmel sem vagyok tisztában, de valahogy az az érzés van bennem, hogy Lengyelországból ide szökni olyan lehetett, mint amikor a cikruszban az elvetemültek az oroszlán szájába dugják a fejüket vagy egyéb létfontosságú szerveiket. Lehet ilyen extrém volt az öregasszony, hárdkór meg minden, hogy ő nem fél a németektől ide is költözik, bazze.Nem ez a lényeg, hanem mint mondottam, 80 éves lett, aztán azt kérte születésnapjára, hogy hadd látogassák már meg a szülővárosát meg a házat ahol felnevelkedett, meg ilyen nosztalgiaródtripp meg minden. Hát a csávó meg a felesége gondolta, megadja a néninek azt ami jár, meg is szervezték az utat, beültek a kocsiba, aztán pikkpakk elszaladtak lengyelbe.
Kis keresgéléssel meg is találták a házat ahol a néni született, valami tömbház lehetett, mert úgy mesélték, na mindegy, felmentek emeletre, megtalálták az ajtót, becsöngettek, kedves lengyel házaspár kinyitotta az ajtót, ezek meg magyarázták kézzel-lábbal, hogy a nénnye itt született, meg itt nőtt fel, aztán meg akarja nézni meg minden ilyesmi. Azok megértették, behívták őket, körbemutogatták a lakás, hót idilli az egész.
Hadd ne mondjam, hogy az öregasszony tiszta vidám volt, nagy élmény volt neki. Na de annyira nagy, hogy lementek a kocsiba, beült a néni hátra, aztán a nagy vigyorral az arcán meghalt!...
Nem is az, szerintem szép kis halál, megvolt amit szeretett volna, és boldogan távozott el. És itt véget is érhetne a történet, viszont akkor azon gondolkodnátok, hogy rám nem igazán vall, hogy ilyen kis aranyos történetet elmesélek, meg a poén sem valami húzós a végén. Na nincs is vége korántsem!
Tisztára pánikolnak ezek ketten, hogy meghalt az öregasszony, itt vannak lengyelben, nem ismernek az égvilágon senkit, hát mit volt mit tenni, felmennek ezekhez a lakásba, a lengyel házaspárhoz, elkezdik mutogati megint kézzel-lábbal, hogy amint beült a néni beállt a halál. Azok meg persze megíjedtek, rögtön azt nézték, hogy hol lehetne segíteni, hívták a rendőrséget, aztán mondták ezeknek, hogy minden rendben lesz, ők majd intézkednek, mint a Nato Irakban.
Ezek akkor ketten nagy bánatosan lementek a kocsihoz, hát mit vesznek észre...
Na itt tartok is egy kis hatásszünetet, mert én, aki életemben már nem egy viccet hallottam, sőt sok újat már nem is nagyon olvasok mostanában, egyszóval ismerem, hogy min röhög az ember, rögtön kitaláltam, hogy az öregasszony feltámadott! Már mosolyogtam is magamban, aztán a komoly edzésen keresztülment humorérzékem (hogy a mérhetetlen szerénységemről ne is beszéljünk) már rögtön tovább formálta a történetet, hogy nem csak feltámadott, de el is tűnt mire ezek lejönnek. Gondoltam, hogy ez aztán igen, ütős vége lenne a történetnek, már röhögtem is magamban. Mert tényleg van ilyen, hogy az ember már tudja a vicc végére, hogy miről is lesz szó, és igazából azok már csak a jó viccek, amiknek a végére egyáltalán nem számítasz.
Na, jól elhúztam a hatásszünetet, szóval lejönnek ezek, hát nemhogy az öregasszony eltűnt, de az autó is!!!
:)
Bazmeg, ellopták az autót a hullával a hátsó ülésen!!!!
:)
Megjött a rendőrség, feljelentést tettek, azok is mosolyogtak, gondolom azok is mai napig mesélik a sztorit. Mindenesetre az aki nekem mesélte azt mondta, hogy mikor neki mesélte az illető, akkor már eltelt 2 év és soha nem lett meg sem az autó, sem az öregasszony.
Na, srácok, én ma reggel már könnyesre röhögtem magam, de még most is feszül a szám, ahogy leírtam!!!
:)
