Az, hogy most bejegyzést írok, ne tévesszen meg senkit, még mindig nincs Németországban internetem. Plau am See egészen kicsi város, ottani viszonylatban (bár azt hiszem hazai viszonylatban is) falunak számít. Internet-kávézó nincs, internetet be lehet kötni (havi 30-40 €-ért), viszont ehhez be kell legyél jelentkezve a városházán, amihez meg munkaszerződés kell, ami még nincs. Ennyit egyelőre az internetről.
A város gyönyörű, nagyon csendes, nagyon tiszta, bár ezekről már márciusban beszéltem. Az itteni néphiedelemmel ellentétben a német emberek nagyon kevesek (legalábbis Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban). Lenyűgözően rezzenéstelen arccal képesek végighallgatni a borzasztóan helytelen német beszédemet. Első napokban alig tudtam két szót szólni, de pozitívan gondoltam a jövőre, úgy véltem, hogy nem lehet túl nehéz a német nyelv, ha már a szomszédban lakó 2,5 éves gyerekek folyékonyan beszélnek. :)
A város gyönyörű, nagyon csendes, nagyon tiszta, bár ezekről már márciusban beszéltem. Az itteni néphiedelemmel ellentétben a német emberek nagyon kevesek (legalábbis Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban). Lenyűgözően rezzenéstelen arccal képesek végighallgatni a borzasztóan helytelen német beszédemet. Első napokban alig tudtam két szót szólni, de pozitívan gondoltam a jövőre, úgy véltem, hogy nem lehet túl nehéz a német nyelv, ha már a szomszédban lakó 2,5 éves gyerekek folyékonyan beszélnek. :)
Azoknak, akik nem tudják, és akiket érdekel, most német nyelvtanfolyamra voltunk meghívva, a kórház, ahol dolgozni fogunk, fizette nekünk az egészet, a lakbért és a napi három étkezést is, valamint nem csekély zsebpénzzel segítettek minket az ottmaradás melletti döntésünkben. A múlt héten aztán sikerült átmennem a B2-es szintű német nyelvvizsgán, egész jó tanárnőnk volt, egész intenzív volt a kurzus, nem beszélve arról, hogy a szabadidődben is kötelezve voltunk arra, hogy németül beszéljünk.
A nyelvi nehézségeken kívül egész nehéz megszokni az ottani rendszert, beszélek itt a kötelező szelektív hulladékgyűjtésről, a meglehetősen kerékpár-párti közlekedésről és a pillepalackok újrahasznosítására kötelező betéti díj kifizetéséről, többek közt (Egy flakon letéti díja drágább, mint maga a sör, őrület).
Egy nagyon szép lakásban helyezett el minket a kórház. Együtt lakok Eszterrel, egy másik nagyváradi lánnyal, akit Anikónak hívnak, valamint egy brazil lánnyal, akivel egy napon születtünk (de idősebb vagyok 9 órával). Nem is gondoltam, hogy ennyire jó lesz majd Eszterrel együtt élni, nagyon jól érezzük magunkat együtt és a "horkolás vs. ébresztgetés" csata szépen edzi a kapcsolatunkat. Egyetlen hátrány, hogy 2 kilométerre lakunk a kórháztól, és a napi 3 étkezést a kórházban kapjuk. A reggelivel meg az ebéddel nem is volt gond, mert a nyelvórák is ott voltak, de a vacsoráért visszasétálni kicsit necces volt.
Oké, kicsit elnyújtottam már a részletezést. A lényeg az, hogy most kicsit itthon vagyok, papírügyeket intézek és jövő héttől már gyakorlatozni fogok a kórházban egész addig, amíg megkapom a diplomám honosítását. Onnantól fogva már hivatalos rezidens leszek és bejön az élet.
Körülbelül ennyit tudok most elmondani, és most esek neki az internetnek, 5 nap alatt kell bepótoljam 1 hónapi lemaradásom, opcsalfrissítés, googlereadercsekkolás, levélmegválaszolás, sorozatepizódletöltés, sims3kipróbálás, gametrailersátnézés, angryvideogamenerd, új filmek, na meg várakozás Kojima ma esti nagy bejelentésére!
Mindenesetre én ebbe nem is gondoltam bele, hogy milyen nehéz internet nélkül. Mintha el lennél zárva a világtól, még (istenments) a StarCraft 2 is megjelenhetett volna időközben és nem is tudtam volna róla. Elakadtam a Chrono Triggerben és nem tudtam megnézni, hogy merre van a Sun Stone. Őrület.
Nem beszélve arról, hogy hol találok majd segítséget, ha a desktopomat megtámadják a zombimacskák?!?!?!
