Igértem, hogy mostanában többet fogok írni, így államvizsga után, de a nagy semmittevésben szinte semmi nem történt velem, mondjuk lecsúsztam egy munkáról, de erről nem szivesen írok, mert mélyen érint az ügy. Viszont a mai napról mindenképpen írnék pár jó sort.
Először is elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akik a "Celeb vagyok, de hódítani akarok" (vagy mi a rák) műsorról vártak egy jól kiveséző leírást, engedjétek meg nekem, hogy azon kevés blogok egyikét mondhassam magaménak, amely semmilyen értelemben nem foglalkozik ezzel a rakás szarral.
Na az a nagy helyzet, hogy 2 napja segítgetek nagybátyámnak, ő a Coca-Cola egyik képviselő-üzletkötő-mindenes-nagyember-beszállító ember meg ilyesmi, aztán jön most nekik valami felülvizsgálati megbízással felajzott ellenőr és megnézi, hogy minden rendben van-e az üzletekkel ahová ő beszállít, ígyhát rendbe kell tenni az összes kóláshűtőt meg polcokat, meg mindent. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora aberrált tervrajzokat nyomtatnak ezek arra, hogy melyik termék hol is kell elhelyezkedjen a különböző standardú hűtőkben. Na ezt csinálgatjuk most pár napja és pár napig még. Az övé Nagyszalonta és a környező falvak. Ma egész nap szinte rendeléseket vettünk fel meg pénzt hajtottunk be, tök állat. Van ilyen túlszervezett PDA cucc, amin 3G-WiFI-Bluetooth-Infra-USB-miniUSB meg mindenféle kapcsolódási lehetőség van, egyetlen hátránya az, hogy Windows Mobile fut rajta, így az egész cucc annyit ér, mintha a rendelést egy buszjegyre írnád, amit aztán belejtesz a wc-be, rávégzed a dolgod és még le is húzod.
Na nem ez a lényeg. Lehúzunk ma Nagyszalontától délkeletre, több apró falu van ott, megyünk megyei úton 130-cal, nagybátyám még a "Különösen veszélyes kanyar" táblákat is anyázza, nemhogy azokat a szerencsétleneket akik szembe mernek jönni, amikor ő éppen előzni akarna. Megérkezünk Árpádra, ez egy kis apró, régi magyar falu, régi kis házakkal. Beérünk a központba, megállunk a művelődési centrum előtt, bemegyünk az említett kocsmába.
Az egész helyiség körülbelül 60 négyzetméteres, hihetetlenül tágas, ahogy belépsz látsz 3-4 asztalt, valami őrületesen ősi székekkel, szemben veled a pult. Odakolbászolunk nagybátyámmal, kédezi, hogy rendelés lesz-e? Odanéz a pultoscsávó, NA BAZIBEZMEG! Olyan hihetetlenül látványosan surmó embert én még életemben nem láttam, az már biztos. A csávó olyan 30 körül lehetett, rövíd, katonás frizura, apró, icike-picike szembogarak, amikkel úgy néz az emberre, hogy lerí róla, hogy fogalma sincs, hogy hogy kell viszonyulni bármilyen szituációhoz, egyszerűen rettegett a tekintete, mint aki azonnal belehal ha felelősséget kell vállaljon. A felső fogsora meg olyan volt, hogy egyetlen darab nem volt amelyik jól állt volna, de még csak a mellette lévőhöz viszonyítva sem. Egyszerűen mindegyik fog más szögben állt ki az ínyből, elképzelhetetlen, látni kell!
Mondja a gyerek, hogy nincs rendelés, kérdezi nagybátyám, hogy akkor legalább fizet-e valamit a multkoriért. A csávó ránéz, nagy zavartan bevallja, hogy azt sem nagyon fog. Aztán nyúl a mobilért, ami ott feküdt a pulton. Felveszi és beszélget.
Közben észreveszem, hogy mögötte a polcok akkorák, hogy 3-4 láda sört simán fel lehetne pakolni rájuk, de csak 2 vodka van ott, meg egy A5-ös méretű árcímke, meg arrébb egy másik polcon (nem fogod elhinni) egy 45 fokos szögben felállított kartonpapír és szép sorban ki vannak állítva a...a.... a.... A GYUFÁK, BAZÉ! Esküszöm, ember, a gyufák, sorban fel vannak pakolva!!!
Amin viszont tényleg csodálkoztam az a terem végében heverő Rad Mobile játéktermi gép!
Esküszöm kipróbáltam volna azonnal, ha üzembe lett volna helyezve, de úgy tűnt, hogy jópár éve nem volt az áramközelben. Mellette biliárdasztal, aztán arrébb a falaknál egy digitális zenedoboz (!!!) meg két pókergép. Természetesen a pókergépek működtek, már hogy a fenébe ne! Aztán amire még felfigyeltem, és elmerengtem, hogy ez eddig hogy nem ragadta meg a figyelmemet az az volt, hogy a terem közepe fel volt locsolva. A padló úgy láttam sima beton volt, amit csak leöntöttek hetykén, azt' jóvan, és az, hogy fel volt locsolva 2 dolgot jelentett. Az első amire gondoltam, hogy délután fél 3 lévén már valaki odarókázott, aztán átfutott az agyamon, hogy valószínűleg ez itt a légkondi!!!
Én már itt csodálkoztam, hogy egyáltalán ezek rendelnek Coca-Cola termékeket. Aztán hirtelen figyelmes lettem a csávó szavaira:
- Imre bácsi?...Igen...Itt van...Igen...Felnéz a gyerek, ránéz a nagy ivó tömegre, amit 3 ember, megy egy annak látszó tárgy alkotott. Ordít a gyerek neki, hogy "IMRE BÁCSI!". A lény csak bámulja a kis poharat ami az asztalon hever előtte. Megint ordít a csávó, de akkor már a másik kettő is mondja neki, hogy "IMRE BÁCSI!". Felnéz hirtelen az öreg, mint aki akkor ébredt meg.
Ránéz a pultosra, az meg odaszól, hogy:
- Csilla ott van maga előtt!!!
Odanézek, én csak a felest láttam az asztalon, de rögtön következtettem. Imre bácsi viszont összehúzta a szemöldökét:
- Hun?
Pultos gyerek:
- Há' otthun!
Az öreg felhúzza a szemöldökét, mint aki "hogy ez eddig nem jutott eszembe". Aztán visszaereszti megint az összeráncolt homlok mimikát:
- Mék' Csilla?
A pultos gyerek itt feladta és már fordult megint a mobil felé, hogy megkérdezze, de az öreg félbeszakította:
- Haggyad! Monnyad megyek!
Felállt aztán elment. Nagybátyám szólt a csávónak, hogy jövő héten jön a lettáért, aztán mentünk mi is.
Kifelé menet megpillantottam egy flippergépet, akkor látom, hogy "Lethal Weapon" témájú! Ember, ezeknek még van Halálos fegyver flippergépük!!! Annyira sajnálom, hogy nem volt annyi lélekjelenlét bennem, hogy lefényképezzem, mondjuk megzavart egy kicsit az, hogy fél oldalával a fal felé volt fordítva, ígyhát csak a jobb oldali gombot lehetett nyomni rajta.
Gondolom Imre bácsinak meg Csillának az is elég!
Na nincs még vége. Mentünk tovább. Egyik helyen, név szerint Oláh-Gyepesen álltunk egy kicsit a helyi "bár" előtt, mert délután négykor még nem volt ott senki, pedig már 3-kor ki kellett volna nyisson. Jön az öreg a kulccsal egyik kezében, másik kezében meg egy nagy csokor mezei virággal, ami egy margarinos-dobozba volt állítva. Kinyitja az ajtót, bemegyünk, lerakja a virágot a biliárdasztal közepére (!!!), aztán én megpillantottam ezt: (Elnézést kérek a képekért, K310i, ez van)
Igen! Egy Time Crisis játéktermi gép!!! A semmi közepén, az isten háta mögött, egy eldugott faluban. Természetesen ki volt írva a monitorra, hogy "Defect" aminek a lefordítása románból nem sok nyelvtudást igényel.
Aztán fordulok kettőt és látom ezt:
Ilyen nincs, két ekkora kincs egyetlen szarfészekben!!! Ridge Racer!!! És valószínűleg ez működött is, csak nem volt bedugva! Sajnos már mennünk kellett, különben kipróbáltam volna.
A kis kirándulásomból a következő dolgokat tudom levonni: Ezek a kis falvak valamikor tényleg nagy igényt tarthattak a videójátékokra. Mármint valószínűleg a fiatalság tényleg áldozott pénzt rájuk, nyomták bele az aprót, gyűltek köréje, mint ahogy annak lennie kell. Aztán valószínűleg a cégek, akik ezeket a gépeket forgalmazták lassan eltűntek, mint ahogy a piac is sajnos eltűnt a sok rettentően olcsón beszerezhető, rettentően rossz minőségű, ám mégis "több a semminél" otthoni konzolok megjelenésével. A szórakoztató egységek új gépeket már nem volt honnan vegyenek, a régi gépeket már egyre kevesebben használták, és most meg már senki nem nyúl hozzájuk. Csak meresztette a szemét rám az öreg tulaj, hogy mit fényképezem én azt a sok ócskaságot. Úgy megvenném őket!!! De sajnos biztos azért még megkérné az öreg az árát (főleg hogy látta, hogy kocsányon lóg a két szemem), és sajnos tartanom sem lenne hol, elég nagy helyet foglalnak.
Kár értük. Igazi ritkaságok! Rossz látni, hogy így tönkremennek, senki nem figyel rájuk, alig várják, hogy valaki, aki ismeri a kort amit jelképeznek, belépjen és egy kis figyelmet áldozzon rájuk, fényképezze őket, írjon róluk a blogján, emlékezzen meg róluk, annak lássa őket, amik is ők valójában a por alatt.
Lehet, hogy ma szerezhettek utoljára örömöt valakinek... :(
Na, holnap is megyünk összevissza. Addig járok amíg nem találok egy Tekken 6-ot vagy Street Fighter IV-et! :D
Igen, régen nem írtam már ide (sem), egész kusza az élet errefelé, többek közt blogolni sincs időm/kedvem. Na most viszont írok, figyelj oda…
Egyébként, a kis pöcök a gitár sárga gombján, mely arra szolgál, hogy tapintásra észre lehessen venni, hogy az bizony a sárga „fret”, feltörte a szegény ember középső ujját, ezzel szerintem egész szépen sugalltam, hogy milyen szintű célratörés folyik szegény emberben.
