Először is szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni így utólag. Elég nagy felelőtlenség volt, hogy nem írtam időben egy bejegyzést, de ez van, még nem szoktam teljességében hozzá, hogy van személyes blogom is. Remélem mindenkinek azért boldog volt az ünnepe, és nem rontottam el jókívánságaim hiányával! :)Nem akarom megint elmondani, hogy milyen régóta nem írtam már ide, viszont most épp erről fog szólni a bejegyzés, hogy mivel is töltöttem mostanában minden olyan percet, amikor nem aludtam, vagy épp kipihentem az előzőt.
Ott tartottunk itt a blog-on, hogy vége lett az egyetemnek, én meg el voltam vesződve a nagyvilágban, mint fejőstehén a békekonferencián. Sokan hallhattatok már róla, hogy Eszterrel (laikusok kedvéért a barátnőmmel) Németországban szeretnénk orvosként elhelyezkedni, és vártuk, hogy ebből legyen valami. Nem sokat tudtunk segíteni a dolgon, mivel már megvolt a tényező, amin keresztül ez sikerülhet, és minden rajta múlott már, így hát vártuk itthon az emailt, mint éhes nénike a nyugdíjat.
Meglehetősen nehezen és szomorúan teltek a napok. Kollégáim, akik velünk együtt indultak neki a nyugati kalandnak már mind kaptak ajánlatot, már csak mi ketten voltunk hátra. Helyzetünkön, mint utólag kiderült sokat csorbított a tény, hogy mindenképpen egy helyre szerettünk volna kerülni, ami valószínűleg mindenki számára érthető.
Tehát az lett, hogy amíg nem jön valami megváltás nekiállunk valamit dolgozni, már csak azért is, mert irtó nehezen telt az idő otthon, és már a Guitar Hero sorozatot is kezdtem kínomban unni.
Hallottam nyílik az új hipermarket, a Real,- 2. Ez a Real,- cég (úgy tudom) megfelelője a Magyarországon Reál néven futó üzletláncnak. Nagyváradon eddig volt már egy üzletük, de az mindig úgy meg volt tömve, mint nagyanyám dunyhája, úgyhogy muszáj volt valamit tenni, nyitottak egy újat, a város másik végén. Gondoltam épp jó alkalom arra, hogy év végén felvegyenek bizonytalan időre.
Beadtam önéletrajzot, visszahívtak, megbeszéltük a dolgokat. Felvettek „kereskedelmi munkás”-ként, (igen, nagyon alkalmas voltam rá a diplomámmal). Kérdeztem mi a dolgom, mondták, hogy töltöm a polcokat áruval, igazítom a vevőket útba. Kérdezték, hogy melyik szakosztályon szeretném határtalan szorgalmamat a társadalom termékekkel való ellátására fordítani. Mondtam, hogy ott a PC-k, PlayStation-ök, hasonló dolgok között igencsak jól érezném magam, de ők letörték a kedvem mondván, hogy ott már bizony nincs hely. Kérdeztem akkor mi van még? Mondja a csaj, hogy fagyasztott áru (gondoltam, majd ha bundám nő), tejtermékek (ahol szintén nem izzadnék), felvágottak (amit még az én takaros anyukám is minden alkalommal feltúr, szóval lenne mit pakolni), zöldség-gyümölcs (amit naponta ki meg bepakolnak), autó-alkatrészek (hmm, nem rossz) valamint sport-osztály. Mondtam ez utóbbit köszönöm, elviszem, tetszik. Ugyan mennyien vásárolhatnak ott naponta. Ami igazán fogyhat az a sportcipők, sportruházat, azt meg kibírom.
Elintéztem a papírokat, kezdtem következő hétfőn. Úgy volt, hogy egy hétig a régi üzletben leszünk, hogy szokjuk a témát, aztán visznek az újba már 3 héttel nyitás előtt, bepakolni, meg rendet rakni (tökkirály gondoltam). Megyek nagy reménnyel melóba. Ott az ottani gyerek, összehaverkodás, minden. Tetszett a sport-osztály, alig volt ott vevő, gondoltam jó lesz ez, nincs gáz. Kérdezem Öcsit, hogy mi a helyzet a heti tervvel (mivel úgy hallottam, hogy előre megkapjuk, hogy ki mikor szabad, és milyen váltásban dolgozik). Mondja a gyerek, hogy ott van a pulton, a részleg közepén. Mondom milyen pulton, nincs itt semmi pult. Mondja a csávó, hogy nem itt…a játékoknál!!!
Milyen játékoknál, kérdem?
Erre a csávó, hogy hát nem tudtam, hogy a sport osztályhoz tartozik a játékosztály és a karácsonyi szezonáruk is?...
Mondom !Nem!!!… És milyen, van eladás, van nép? Mondja a gyerek, hogy ugyan már, ne vicceljek, ki a franc vásárol játékokat, meg karácsonyi szezonárut november végén meg egész decemberben? Még mosolygott is a csávó, élvezte a helyzetet meglehetősen.
És én még nem értettem, hogy miért örült annyira a személyzetis nő, hogy végre talált embert a sport-osztályra…
A következő részben betekintést kaphattok egy hipermarket belső, mocskos világába, ahol szervezettség zászlaja alatt kaotikusan gyűlnek a betegebbnél betegebb megoldások, ahol az eladás még a vevőnél is szentebb, valamint megismerhettek néhány extrém vevő-sztorit. Nézz vissza a napokban, mert még a java hátra van.
