Becoming "that guy"!

Igen, régen nem írtam már ide (sem), egész kusza az élet errefelé, többek közt blogolni sincs időm/kedvem. Na most viszont írok, figyelj oda…

Hétfőn nagy erőkkel megjelent a Guitar Hero World Tour, a sorozat 4. (jobbanmondva 6.) része. Ezelőtt már 4 nappal keringett a neten a civic féle rilísz. A srác nagyon készséges volt, minden (számára) létező PS2-hekkelési módszerre odaírta, hogy működik-e vele a cuccos vagy nem. Természetesen azokról a modchip-ekről nem tett említést, amiket szerény kis hazámban használnak, nem túl szerény orosz standardokra épülve (melynek lényege, hogy lopják az amerikai modchipek firmware-jeit és építenek neki új chip-et, mesés). igen, Modbo-ékról beszélek.

Így hát szegény ember kezdheti a dupla rétegű dévédékre-írás meglehetősen veszélyes (és hihetetlenül költséges) procedúráját. Megírja a szegény ember az elsőt, nem olvassa be a szegény ember PlayStation-je, megírja a szegény ember rettegve a másodikat másik módszerrel, nem olvassa azt sem, összekaparja a szegény ember a kis pénzét, áldoz még egy gazdag embereknek való lemezre, megírja harmadik módszerrel, azt sem olvassa be. Ekkor a szegény ember szidja már azt is aki kitalálta az optikai meghajtót és végül feladja.

Egészen addig amíg rátalál a szegény ember egy nagyon okos ember által elkészített RIPKIT-re. Na ez már valami. De most komolyan. Nem elég, hogy valaki annyira parázs a témában, hogy tudja, hogy egy PS2 lemezen melyik fájl micsoda, nem elég, hogy tudja, hogy mit lehet eltávolítani, nem elég, hogy meg tudja csinálni, de még ír egy külön programot, ami a szegény embereknek is megcsinálja mindenféle beavatkozás nélkül!!!

Hárdkór™!!!

Megcsinálja tegnap a szegény ember, nagy reményekkel kiírja mezítlábas, szegény embereknek való DVD-re, beteszi a szegény PS2-be és működik. Nézzük, mit is rippentettek ki a játékból?

Először is a sok sok színpad helyett csak 3 maradt, a többi helye ki lett töltve ezekkel. Persze, a színpad nem egy lényeges elem egy ilyen játékban, viszont sok helyen elég bénán néz ki, hogy (mivel az eredeti valószínűleg magasabb volt) a zenész bácsik 2 méterrel a színpad fölött állnak. Ki lehet bírni.

Hálistennek benne maradt az annyira annyira, de annyira áhított karakter-készítő. Így megcsinálhatta a szegény ember magának az autentikus szegény rokkert.

Aztán az van még, hogy az audió minősége le lett nyomva, ami tényleg nem vevődne túlságosan észre, ha a hangerejét feljebb tolták volna. Így (a bitráta csökkenése miatt) halkabb a cucc, mint az eredeti volt, ezért szegény ember csavargathatja a hangerőgombot le-fel, mert vagy nem hallja a dalt, vagy üvölt utána a közönség, hogy majd leesik a fenyveserdőskép a falról.

Mindent egybevetve a játék nagyszerű, szegény ember meglehetősen rá van állva. Jóval könnyebb, mint a Guitar Hero III volt, gondolom a készítők rájöttek, hogy nincs az átlagembernek olyan reflexe, mint egy amfetaminos légynek.

Most szegény ember gyakorol nagy erőkkel, mert szegény ember barátja (ki a blogom rendszeres olvasóinak felét teszi ki) decemberben hazatér újra a szegény hazájába, és addigra szegény ember kell legyen „az a srác”, aki ezt már nagyon tudja.

Egyébként, a kis pöcök a gitár sárga gombján, mely arra szolgál, hogy tapintásra észre lehessen venni, hogy az bizony a sárga „fret”, feltörte a szegény ember középső ujját, ezzel szerintem egész szépen sugalltam, hogy milyen szintű célratörés folyik szegény emberben.

És végül megjegyezném, hogy ez a szegény ember, akiről beszélek, NEM én vagyok. Nekem van EREDETI PlayStation2 játékom … … … mhhh … … … egy.