Az oly sok idő után felszabadított Erő

Nemrég írtam arról, hogy mennyire elhanyagoltak a nextgen játékok PS2 verziói. Egyszerűen már biztos voltam benne, hogy valamire való játék a platformra többé már nem fog megjelenni.

16.-án, jövő kedden fog megjelenni a Star Wars: The Force Unleashed, az összes elképzelhető konzolra (viszont PC-re nem). Ma volt szerencsém kipróbálni a PS2 verziót és az szívem örömünnepben áradozik. Igen, megcsinálták, úgy ahogy kell!

A játékon sehol egy pillanatra sem érződik, hogy egy hamarjában elkapkodott port lenne, nem azt sugallja, hogy bizony ebből még jobb is létezik, vedd csak meg az új generációs verziót, aztán majd meglátod.

A látvány elgondolkodtató. Nagyon részletes, nagyon jó textúrák, nagyon szép modellek, és mindezt egy nagyon alapos fizikai motoron, a környezetben rengeteg cucc széttörhető és dobálható (igen, az Erővel). Megdöbbentő, hogy mit rá nem tudnak erőszakolni a kis PS2-re. És ezen elcsodálkozunk, pedig ez lenne a dolguk. Attól, mert léteznek mostmár a nagyok, még ugyanúgy mindent meg kéne tenni ahhoz hogy a lehető legjobb legyen a PS2 verzió is. Végre valaki ezt meg is teszi.

Még a múlt héten láttam egy fejtegetést, azt hiszem a GameTrailers-en, hogy lesz egy-két exluzív dolog a PS2 verzióban. Az egyikkel (a Jedi templommal) találkoztam is. Azért nagyon jó érzés, hogy a régi motorosokat is megtisztelik néhány aprósággal.

Na és a PS2 verzió igényessége mellett maga a játék is lenyűgöző. Prológus, ahogy Vader megtalálja főszereplőnket gyerekként, aztán a pályák közti részek, ahol a pilótánk (Juno) és Proxy, a droidunk segítségével fénykardot és ruhát válthatunk valamint fejleszthetjük Sith képességeinket.

A főszereplő gyerek nem túl beszédes, viszont pont ez adja meg a személyiségének a hitellességét. Rögtön meg tud ragadni a figura, pedig tipikus antihős (a God of War óta elég nagy divat lett). Mondjuk már a játék elején elindul a sejtelmes utalások fonala, miszerint meg kell változnunk, mert felemészt minket a düh. Nem nagyon spoiler-eznék, de megsúgom, hogy a végén barátunk jó útra tér.

Egyébként a játék történetéből regény is készült Sean Williams által. Nem tudom mennyire jelent irodalmi értéket, de a történet tényleg elég érdekes.

A játékmenet változatos, pörgő, ám kissé lineáris. Viszont rengeteg apróság feldobja, mint például a képességeid fejlesztése, a különféle fénykard-alkatrészek valamint Jedi holokockák összegyűjtése. Ezenkívül, ami nagyon meglepett, és mostanában már nem szokás, a cutscene-ek nem előre renderelt animációkból állnak, hanem a game-engine műveli, így nyugodtan válthatunk ruhát (amiből egyelőre hármat találtam), mert az átvezetőkben is ez lesz rajtunk.

Nem tudom meddig tart nálam most ez a rajongás, de a játékot tervezem befejezni a keddi megjelenés előtt .:) Remélem nem fog a tanulás rovására menni (úh, de felelősségteljesen hangzik ez, már majdnem mintha tényleg aggódnék emiatt). Meglátjuk!

Most így visszatekintve rá, érzem, hogy kicsit szétszórt meg jóformán semmitmondó lett ez az egész bejegyzés, de nem érdekel, megyek vissza, vár a Sötét oldal!