Mi lett veled, Casey?

Néhány hónapja játszom a Guitar Hero sorozat jó néhány részét, párhuzamosan. Ez úgy megy, hogy amikor az egyiknél már túlságosan bedurvul a helyzet, akkor előveszem a másikat, és így tovább. Hozzáteszem, hogy PlayStation2-n nyomatom, ez a történet szempontjából igen fontos.

Tegnap kipróbáltam az utolsót a sorozatban, a Guitar Hero Aerosmith-t. Bevallom mindig vonakodtam tőle, mivel nem igazán ismerem a zenekart, így hát biztos voltam benne, hogy sok ismerős dal nem lesz a játékban.

Az első dolog amit észrevettem, hogy a GH3 motorjára épül, gondoltam nem sokat újítottak látvány terén sem. Jó szokásomhoz híven karrier mód, karakternek Casey, nyomás dzsemmelni.

BUMM! Szegény Casey felpuffadt, rezzenéstelen pofával markolássza a gitárt, mint akinek már semmi öröme nincs az életben. Ilyen nincs! Hogy lehet egy meglévő játék motorjára épült kiegészítő gyengébb, mint maga az előd???

Mármint, kérem szépen, tudom Activision bácsi, hogy megkomolyodtál, leszálltál a rozoga PS2-ről, fogtad a bőröndödet, felhajítottad az éppen száguldó PS3-ra és most már vígan utazol az új műszerben, de ha már egyszer nyújtottál egy bizonyos szintű grafikát PS2-n, akkor (szinte) ugyanabból a játékból miért nem hoztad ki ugyanezt?

Most persze sokan jöhetnek azzal a műsorral, hogy a Guitar Hero sorozatban egyáltalán nem a grafika a lényeg. Igazatok van, de ha már valamit bizonyítottan meg lehet csinálni, akkor elvárom!

Itt most végül is felmerül két komoly tényező, mely egy szálba fut össze. Az egyik az, hogy a készítők erősen nextgen-orientáltak újabban, kiadják a játékot PS2-re, mert igény van rá (mivel még mindig a legnépszerűbb konzol), viszont szinte semmit nem dolgoznak rajta. Fogják a jól működő, szép, finom, kívánatos, kellemes nextgen-játékot és megerőszakolják, megszabdalják, megcsonkítják, hogy bírja az a szerencsétlen PS2 vinni, ha már a sok hülye nem képes megvenni a PS3/Xbox360 verzió. Majd ebből tanulnak.
Rengeteg játékkal van így újabban (Iron Man, Alone in the Dark, stb.) Annyira hitvány a PS2 verzió (és jóformán ez nem is lehet másképp, mert nem bírja szegény), hogy az embernek az egésztől elmegy a kedve.
A másik dolog pedig az, hogy valószínűleg az Aerostmith-ben több modellt kellett eltárolni, ugyanazon a lemezen (hiszen ott az egész zenekar a meglévő karakterek mellett), így hát nem fért mind el ugyanolyan poligonsűrűséggel mint régen. Jól lebambították mindet, aztán jó az az olcsó parasztnak, ha nem tetszik neki vegyen PS3-at, és játszon azon vagy legrosszabb esetben panaszkodjon a gyerek a blogján, úgysem olvassa senki.

Valahol igazuk van, haladni kell, de akkor ne villogjanak a ténnyel, hogy ők bizony PS2-re is kiadják, üljenek a seggükön, foglalkozzanak az új harcigépekkel, és hagyják a jó régi mozsárágyút pihenni, mert így csak megbecstelenítik az emlékét!

Nem tudom, hogy például a kozmetikaiparban jelen van-e ez a jelenség, hogy ha kiadnak egy új terméket, akkor a régit direkt egyre pocsékabbá gyártják, hogy az ember jöjjön rá, hogy mennyire is kell neki az új? Azért említettem a kozmetikaipart, mert reklámokból kifinomultan felvilágosulva, itt veszem észre, hogy napról napra újabb termékeket hoz ki ugyanabból a kategóriából, ugyanaz a cég, egyébként távol áll tőlem termékviláguk nagy része, számomra a "metroszexualitás" még mindig az állomásokon és vagonokban megbúvó cukrosbácsikat jelenti.

Na ez a bejegyzés is jó hosszú lett, most az elején még így el-elereszti magát az ember, később majd megunom.

Mindenesetre az egésszel arra akartam kitérni, hogy szegény Casey Lynch (aki nem feszegetném, hogy miért is a kedvenc karakterem a sorozaból) a hülye piaccentrikus barmok miatt úgy néz ki, mint akinek az arcáról lehúzták a bőrt és telefújták polisztirénnel.

Mondjuk Steven Tayler feje is meg van csúszva egy kicsit, de neki legalább a valóságban is úgy néz ki a szája, mint amiben benne lehetne felejteni egy hókotrólapátot...keresztben!